Ezt a kérdést nem csak a jelenlegi járványhelyzetben aktuális feltennie magának minden munkavállalónak, de most talán aktuálisabb, mint valaha. Jelenleg azt látni a HR oldalon, hogy sokkal nehezebb a toborzás. Azok, akiknek van munkájuk, most sokkal nehezebben mozdíthatóak munkakörükből és a korábbi nyitottság is csökkent munkavállalói oldalon. A legtöbb szakembert, ha megkérdezünk miért nem szeretne váltani, most azzal indokolja, hogy nem szeretne beleugrani a bizonytalanságba. Még azok is, akik elsőre nyitottnak mutatkoznak többször döntenek úgy egy-egy kiválasztási folyamat végén, hogy mégiscsak maradnak inkább jelenlegi pozíciójukban, jelenlegi munkaadójuknál.

Hogy megéri-e? Nyilván nem. Hogy elkerülhető-e? Talán.

Mit tehetnék?
A jelenlegi járványhelyzetben örülhet az, akinek van munkája. Vagy mégsem?

Egy év elegendő volt ahhoz, hogy minden ember hozzászokjon a home office-ban való munkavégzéshez. Mindenki tudja mikor mehet, és hova vásárolni. A maszk már meg se kottyan senkinek. A mindennapok mókuskerekében már fel sem tűnik, hogy az élet jelentősen megváltozott. Legalábbis tudatosan nagyon kevesen kezelik ezt az új helyzetet. A gyakorlati dolgokhoz már mindenki alkalmazkodott, de van itt egy másik aspektus is, melyet érdemes figyelembe venni. Ez pedig nem más, mint a mentális egészség állapota.

Sajnos a pandémia nagyon sok gazdasági szektorra volt rossz hatással. Sokak vesztettél el munkájukat és a reményt is, hogy el tudjanak helyezkedni a közeljövőben saját szakmájukban. Ezek a szakemberek most igazán nehéz és komoly döntés előtt állnak.

Álláskeresési kisokos – 3. rész

Álláskeresési kisokos – 2. rész

Álláskeresési kisokos – 1. rész

Egy munkahelyet elveszíteni sosem könnyű. Ebben az évben, ezt sajnos a szükségesnél több embernek kellett megtapasztalnia. Mindig helyzet függvénye, hogy miként éli meg az ember az ilyen szituációkat. Akkor, amikor azért veszti el valaki az állását, mert a cég, ahol dolgozott létszámot kell csökkentsen, vagy be kell zárja kapuit, különbözik attól, mintha valaki rosszul végezte volna a munkáját és ezért bocsátották el.

Nem egyszer hallani olyan történeteket munkavállalóktól, hogy azért kellett elhagyniuk munkahelyüket, mert új vezetőt kaptak, akivel nem találták meg a közös hangot. Kifejezetten olyan munkavállalók szoktak erről nagy százalékban mesélni, akik akár egy évtizedet is eltöltöttek az adott cégnél, munkájukkal sosem volt baj. Egy ilyen helyzetben a munkavállaló jogosan érzi azt, hogy igazságtalanság érte. Vagy mégsem?

Az optimista azt mondaná kemény munkával és elkötelezettséggel. A pesszimista szerint csak az lehet pótolhatatlan munkaerő, aki valakinek az ismerőse. A realista szerint nincs pótolhatatlan munkaerő. Én ezt a nézőpontot vallom.

Már nincsen messze az év vége. Egy olyan éven vagyunk túl, ami több szempontból is extra kihívások elé állította az embereket. Az év vége álláskeresői szempontból nem éppen a legegyszerűbb időszak, jelen helyzetben ez pedig hatványozottan igaz. Nem hazudok, most állást keresni nem a legkönnyebb dolog, de nem is lehetetlen. Arra a kérdésre, hogy érdemes-e ettől függetlenül próbálkozni, a válasz attól függ, hogy ki milyen helyzetben van.

Az elmúlt egy év egy fejvadász szemén keresztül nézve sem volt könnyű. Érdekes módon nem azért, mert ne lett volna elég projekt melyen dolgozhatott a szakma. Szerencsére megbízások voltak kellő mennyiségben. Betölteni a pozíciókat viszont dupla annyi munka volt most, mint korábbi időszakokban.

Nehéz most kiigazodni a világban. Folyamatosan változnak a dolgok, egyik napról a másikra kerül újabb és újabb helyzetekbe az ember. Cégek toboroznak, majd leállnak, létszámstop, csődeljárás, leépítés. Egy ilyen gazdaságilag is bizonytalan helyzetben nagyon nehéz dolga van annak, aki jó munkahelyet szeretne magának. Sokkal alaposabban kell utánajárni a cégeknek és sokkal megfontoltabban kell meghozni a döntéseket. Az egyik legnagyobb baj, hogy egy ilyen helyzetben kiigazodni úgy, hogy folyamatosan egymásnak ellentmondó információkat kap az ember, igencsak nehézkes.

Az elmúlt hónapok eseményei miatt sokan „kényszerültek” home office-ba. Azért az idéző jel, mert jelentős része a munkavállalóknak ezt egyáltalán nem bánta. Több szabadidő (melyet az utazással spórolhatnak meg), kényelmesebb munkaállomás, lazább protokollok. Ezek mind előnyei az otthonról való munkavégzésnek. Sokkal könnyebb a work-life balance-ot fenntartani és hála a technológiának már a kollégákkal való kapcsolattartás sem ütközik akadályokba.

Tudjuk, hogy nagyon sok cikk, útmutató, tananyag és egyéb segítség kering az interneten hasonló témákban, és azt is tudjuk, hogy nagyjából Dunát lehet velük rekeszteni, de a pozitív hozzáállásunk ellenére sem tudunk elmenni a téma mellett, hiszen ez a helyzet már hónapok óta változatlan. Most már ki kell mondanunk, amit eddig sokat kerülgettünk: az élet egyelőre nagyon úgy néz ki, nem fog visszaállni a normál kerékvágásba még egy jó darabig. Most már nem az a kérdés, hogyan vészelje át egy munkavállaló ezt az időszakot, hanem az, miként tudja úgy szervezni az életét, hogy hosszútávon fenntartható stabilitást alakítson ki maga körül. Nem átmeneti megoldásokban kell gondolkodni, hanem hosszútávon optimális megoldásokban.

A világjárvány gyökeresen megváltoztatta minden ország gazdaságát, és persze vele együtt a munkaerő-piacot is. A karantén-időszak vége óta több, mint 100 álláskereső járt már nálunk, az alábbi villáminterjú során pedig megpróbálunk tisztább képet adni nektek – kedves Álláskeresők – arról, hogy mire kell most számítani, mi a helyzet a munkaerő-piacon, és hogy mi lesz később.

Ez a cikk azoknak szól, akik tényleg hosszútávon szeretnének érvényesülni egy munkaadónál. A mai világban már egyáltalán nem rossz az, ha valaki szeretne minél több munkahelyet, munkakultúrát megismerni. Ebből fakadóan talán már azok vannak kevesebben, akik igenis szeretnének egy helyen hosszútávon karriert építeni. Persze ez a dolog két oldalú. Olyan munkahelyről valószínűleg kevesen szeretnének eljönni, ahol megfelelőek a munkakörülmények, a fizetés, a kollégák és biztosítva van az előrelépés. De lássuk be, ilyen munkaadó kevés van a piacon. Viszont ha valaki megtalálja azt a helyet, ahol valóban szeretne eltölteni minimum 5-10 évet és úgy látja van is lehetősége az előrébb jutásra, jó ha tudja, miként teheti magát stabil tagjává a gárdának.